Kártérítés elmulasztott csatlakozás esetén: ki a felelős, és miért szinte lehetetlen jogi segítség nélkül megnyerni ezeket az ügyeket

Az elmulasztott csatlakozó járat (missed connection) a légiutas-jog egyik legösszetettebb területe. Ezek az esetek jóval bonyolultabbak, mint egy egyszerű járatkésés vagy járattörlés, mivel gyakran több repülési szegmenst, különböző légitársaságokat, nemzetközi átszállásokat és egymással átfedő jogi szabályozásokat érintenek.

Éppen ezért az elmulasztott csatlakozás miatti kártérítési igényeket a légitársaságok rendszeresen elutasítják. A gyakorlat egyértelmű:
professzionális jogi támogatás nélkül ezek az igények ritkán vezetnek eredményre.

Ebben a cikkben bemutatjuk, ki viseli ténylegesen a felelősséget, mikor alkalmazható az EU 261/2004 rendelet, mikor a Montreali Egyezmény, és miért buknak el szinte mindig az egyedül benyújtott igények.

Mit jelent jogilag az elmulasztott csatlakozás?

Elmulasztott csatlakozásról akkor beszélünk, ha az utas egy korábbi járat késése, törlése vagy üzemeltetési problémája miatt nem éri el a következő járatát.

Jogi szempontból ezek az ügyek általában a következőket érintik:

• több repülési szakasz egy útvonalon belül;

• a repülőtér minimális átszállási ideje (MCT);

• eltérő üzemeltető és értékesítő légitársaságok;

• az ok-okozati összefüggés bizonyítása a késés és a csatlakozás elvesztése között.

Ez már önmagában is kizárja az „egyszerű kártérítési ügy” kategóriát.

Ki a felelős elmulasztott csatlakozás esetén?

1. Egy foglalás vagy külön jegyek

A felelősség alapvetően attól függ, hogy az utazás egy foglalásként vagy külön jegyekkel történt.

• Egy foglalás esetén:
  a légitársaság felelhet a végső célállomáson bekövetkező késésért.

• Külön jegyek esetén:
  a légitársaságok szinte mindig elutasítják a felelősséget, még saját hibájuk esetén is.

Ez az egyik leggyakoribb oka az automatikus elutasításoknak.

2. Több légitársaság és interline járatok

Az elmulasztott csatlakozások gyakran érintenek:

• codeshare járatokat;

• interline megállapodásokat;

• több különböző légitársaságot egy útvonalon belül.

Tipikus helyzet:

• az első légitársaság a másodikra hárítja a felelősséget;

• a második tagadja azt;

• az utas kártérítés nélkül marad.

Jogi elemzés nélkül a felelősség szándékosan „szétaprózódik”.

Alkalmazható-e az EU 261/2004 rendelet?

Az EU 261/2004 rendelet alkalmazható lehet, de csak szigorú feltételek mellett.

A rendelet akkor alkalmazható, ha:

• az egész út egy foglalásként lett megvásárolva;

• az indulás az EU területéről történt, vagy a járatot uniós légitársaság üzemeltette;

• a késés a végső célállomáson eléri a 3 órát.

A légitársaságok azonban gyakran hivatkoznak:

• EU-n kívüli joghatóságra;

• rendkívüli körülményekre;

• a járatszegmensek közötti jogi kapcsolat hiányára.

Ezek az érvek sokszor vitathatók, de hatékonyak jogi képviselet nélkül.

Mikor nem alkalmazható az EU 261/2004?

Számos esetben az elmulasztott csatlakozás nem tartozik az EU 261/2004 hatálya alá, különösen akkor, ha:

• az utazás az EU-n kívül kezdődött;

• a kulcsfontosságú járatot nem uniós légitársaság üzemeltette;

• a késés nemzetközi átszállás után következett be.

Ilyenkor a Montreali Egyezmény alkalmazandó.

Montreali Egyezmény – 19. cikk: felelősség késés esetén

A Montreali Egyezmény 19. cikke szerint a légitársaság felelős a késésből eredő károkért, kivéve, ha bizonyítani tudja, hogy minden ésszerű intézkedést megtett a kár elkerülése érdekében.

Fontos különbségek:

• nincs automatikus, fix összegű kártérítés;

• tényleges, bizonyítható kár szükséges;

• helytelen jogi stratégia esetén az igény azonnal elutasításra kerül.

Miért utasítják el a légitársaságok rendszeresen ezeket az igényeket?

A leggyakoribb gyakorlatok:

• felelősség áthárítása más légitársaságokra;

• azzal érvelés, hogy az átszállási idő elegendő volt;

• az utas hibáztatása;

• a „rendkívüli körülmények” túlzott értelmezése;

• a Montreali Egyezmény figyelmen kívül hagyása.

Megfelelő jogi érvelés nélkül ezek az elutasítások érvényben maradnak.

Miért szinte lehetetlen jogi segítség nélkül megnyerni ezeket az ügyeket?

Egy sikeres igényhez szükséges:

• a helyes jogi rezsim kiválasztása (EU261 vagy Montreali Egyezmény);

• az ok-okozati kapcsolat bizonyítása;

• jogilag megalapozott kommunikáció;

• stratégiai eszkaláció a megfelelő időben.

Az utasok többsége:

• nem alkalmazható jogszabályra hivatkozik;

• rossz típusú kártérítést követel;

• nem a megfelelő légitársasághoz fordul;

• automatikus elutasítást kap.

Miért változtatja meg a professzionális jogi támogatás az eredményt?

A hatékony stratégia magában foglalja:

• a ténylegesen felelős légitársaság azonosítását;

• a megfelelő jogi alap kiválasztását már a kezdetektől;

• jogilag támadható igények elkerülését;

• szakszerű jogi érvelést;

• eszkalációt csak akkor, amikor az erősíti az ügyet.

Elmulasztott csatlakozások esetén a stratégia dönt.

Összegzés

Az elmulasztott csatlakozás miatti kártérítés nem egyszerű adminisztratív folyamat, hanem összetett jogi felelősségi vita.
A légitársaságok tudatosan kihasználják ezt az összetettséget.

Ha az utazás több járatot, több légitársaságot és nemzetközi átszállásokat érintett, a nehézség nem véletlen — rendszerszintű.

Kártérítés ellenőrzése

Ha elmulasztotta a csatlakozást, és a légitársaság elutasította az igényét, ez nem jelenti automatikusan azt, hogy nincs joga kártérítésre.
Összetett ügyekben a siker kulcsa a megfelelő jogi elemzés és stratégia.