EU-n kívüli járatok kártérítése: mikor kaphatsz mégis kompenzációt (EU261, Montreali Egyezmény és a szabályok, amelyeket a légitársaságok nem magyaráznak el)

Miért az „EU-n kívüli járat” az egyik leggyakrabban félreértett fogalom a légi kártérítések területén

A légitársaságok egyik leggyakoribb indoka a kártérítési igények elutasítására meglepően egyszerű: az esetet „EU-n kívüli járatként” minősítik. Sok utas számára ez végleges döntésnek hangzik — mintha minden Európán kívüli nemzetközi járat automatikusan kizárná az utasjogokat.

A valóságban ez a feltételezés gyakran hibás.

Évente több ezer utas érti félre, hogyan működik a nemzetközi járatok kártérítése, a hosszú távú járatkésések kompenzációja vagy az Európán kívüli csatlakozások elmulasztása miatti kártérítés. A légitársaságok rendszeresen kihasználják ezt a félreértést, hogy gyorsan elutasítsák az igényeket — különösen több szakaszból álló útvonalak, átszállásos járatok vagy EU-s és nem EU-s légitársaságok által közösen üzemeltetett járatok esetében.

A kártérítéshez való jog ritkán függ kizárólag a földrajzi helytől. Meghatározó tényezők például az indulási hely joghatósága, az üzemeltető légitársaság felelőssége, a jegy szerkezete, az alkalmazandó légi közlekedési szabályozás és a nemzetközi utasvédelmi rendszerek. Sok esetben az utasok csak később derítik ki, hogy akkor is jogosultak lehetnek kompenzációra, ha a zavar teljes egészében az Európai Unión kívül történt.

Az EU261 rendelet, a nemzetközi légiközlekedési jog és a Montreali Egyezmény 19. cikke közötti kapcsolat megértése kulcsfontosságú annak megállapításához, hogy egy kártérítési igény jogilag megalapozott-e. Az EU-s és nem EU-s útvonalak közötti különbség sokkal kevésbé meghatározó, mint ahogyan azt sok utas feltételezi, és ennek figyelmen kívül hagyása az egyik leggyakoribb oka annak, hogy a jogos igények sikertelenek maradnak.

Mit jelent valójában az „EU-n kívüli járat”, és miért válhat jogi csapdává

Az „EU-n kívüli járat” kifejezés egyszerűnek tűnik, azonban a légi kártérítési jogban nincs egységes jogi definíciója. Az utasok általában olyan járatokhoz kötik, amelyek Európán kívül indulnak, érkeznek vagy teljes egészében ott működnek. A jogosultság azonban joghatóságtól függ, nem pusztán az útvonal földrajzi elhelyezkedésétől.

Egy járat működhet Európán kívül, mégis tartozhat az EU járatkésési kártérítési szabályai, a nemzetközi utasjogok vagy a légitársaságok felelősségi rendszere alá. Ugyanakkor egy Európához kapcsolódó járat is kieshet az EU261 hatálya alól attól függően, mely légitársaság felelős a zavarért, illetve hogyan épül fel az útiterv.

A légitársaságok gyakran használnak leegyszerűsített indoklásokat, például:

• „A járat az EU joghatóságán kívül történt”

• „A helyi jogszabályok alkalmazandók”

• „Az európai utasjogi rendelet nem alkalmazható”

Ezek a kijelentések jogilag meggyőzőnek tűnhetnek, de gyakran figyelmen kívül hagyják az olyan kulcsfontosságú tényezőket, mint az egységes foglalás szabálya, az egy jegyen belüli csatlakozási védelem vagy az üzemeltető légitársaság felelőssége. A légi kártérítés jogi kerete több egymást átfedő szabályozási rétegből áll: európai utasvédelmi jogból, nemzetközi egyezményekből és regionális szabályozásokból.

Mivel ezek a rendszerek párhuzamosan működnek, az utasok gyakran több joghatóság közötti konfliktussal találkoznak, ami téves elutasításokhoz vezet — különösen nemzetközi átszállási központok, code-share járatok vagy vegyes légitársasági szövetségek esetében.

Mikor alkalmazható az EU261 akkor is, ha a járat az EU-n kívül történt

Az EU 261/2004 rendelet a világ egyik legerősebb utasvédelmi rendszere. Sok utas azonban tévesen azt gondolja, hogy csak az európai légtérben működő járatokra vonatkozik. A valóságban hatálya jóval szélesebb.

EU-ból történő indulás: miért határozza meg az első járat az egész utazást

Ha az utazás az Európai Unióban kezdődik, és egyetlen jegyen történik a foglalás, az EU261 általában az egész útvonalra alkalmazandó, még akkor is, ha a zavar egy Európán kívüli csatlakozó járaton következik be.

Ez a nemzetközi légi kártérítések egyik leggyakrabban félreértett szabálya. A légitársaságok gyakran külön kezelik az egyes járatszakaszokat, miközben az EU261 az utazást egységes szállítási szerződésként vizsgálja. Ezért egy hosszú távú csatlakozás késése vagy törlése akkor is jogosíthat kártérítésre, ha az első indulás EU-s repülőtérről történt.

Az interkontinentális, átszállásos vagy több szakaszból álló jeggyel utazó utasok gyakran figyelmen kívül hagyják ezt a szabályt. A jogosultság sok esetben attól függ, hogy a járatok egy foglalásban szerepeltek-e.

EU-s légitársaságok által üzemeltetett járatok Európán kívül

Az EU261 akkor is alkalmazható, ha egy EU-s légitársaság EU-n kívüli repülőtérről az Európai Unióba üzemeltet járatot. Ez védi az Észak-Amerikából, Ázsiából, Afrikából vagy a Közel-Keletről induló, európai légitársaságok által működtetett járatok utasait.

A jogosultság azonban általában az üzemeltető légitársaságtól függ, nem attól, amelyik a jegyet értékesítette. A code-share megállapodások, légitársasági szövetségek és wet lease szerződések gyakran bonyolítják a felelősség megállapítását.

Csatlakozó járatok és elmulasztott átszállások Európán kívül

Az elmulasztott csatlakozások gyakoriak, amikor a késés egy köztes szakaszon történik. Az EU261 alapján az elmulasztott csatlakozás kártérítésre jogosíthat, ha:

• a járatok egy jegyen szerepelnek

• a végső érkezés késése meghaladja a jogszabályi határokat

• a zavar EU-s szabályozás alá tartozó szakaszon történt

A légitársaságok gyakran külön értékelik a járatszakaszokat, miközben a jogilag releváns tényező a végső érkezési idő.

Mikor nem alkalmazható az EU261, és miért létezhet mégis kártérítés

Valóban vannak esetek, amikor az EU261 nem alkalmazható, például:

• EU-n kívüli belföldi járatok

• külön jegyekből álló utazások

• nem európai légitársaságok által üzemeltetett, EU-n kívüli útvonalak

Az EU261 hiánya azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy az utasnak nincs kártérítési joga.

A Montreali Egyezmény 19. cikke: kártérítés, amikor az EU261 nem alkalmazható

A Montreali Egyezmény egy nemzetközi szerződés, amely a légitársaságok felelősségét szabályozza a világ legtöbb légiközlekedési piacán. A 19. cikk a járatkésések által okozott károkért való felelősséget határozza meg, beleértve:

• elmulasztott csatlakozások miatti pénzügyi veszteségek

• szállásköltségek

• átfoglalási és alternatív utazási költségek

• egyéb dokumentált, zavarhoz kapcsolódó kiadások

Az EU261-től eltérően, amely fix összegű kompenzációt biztosít, a Montreali Egyezmény szerinti kártérítés tényleges pénzügyi veszteség igazolását igényli, ami jelentősen bonyolultabbá teszi az igényérvényesítést.

Miért utasítják el a légitársaságok automatikusan az EU-n kívüli járatok kártérítési igényeit

A légitársaságok gyakran sablon válaszokat használnak, például:

• a zavar az EU joghatóságán kívül történt

• a járatot nem EU-s légitársaság üzemeltette

• helyi jog alkalmazandó

• nem létezik fix összegű kompenzáció

Ezek az érvek azonban gyakran túlzott leegyszerűsítések.

Valós útvonal példák, amelyek bemutatják az EU-n kívüli kártérítés működését

Az EU-ból induló, Közel-Keleten vagy Ázsiában átszálló hosszú távú járatok gyakran továbbra is az EU261 hatálya alá tartoznak, ha egy jegyen lettek foglalva.

Az EU-n kívüli, nem európai légitársaságok által működtetett teljes útvonalak ugyanakkor kieshetnek az EU261 alól, de a Montreali Egyezmény alapján továbbra is kártérítésre jogosíthatnak.

EU-n kívüli járatok és regionális utasvédelmi jogszabályok

A járatzavarok más regionális szabályozások alá is tartozhatnak, például:

• török SHY utasvédelmi szabályozás

• kanadai APPR rendszer

• izraeli légi közlekedési törvény

Ezek a szabályok gyakran átfedésben állnak az EU261-gyel és a Montreali Egyezménnyel.

Miért jogilag összetettek az EU-n kívüli kártérítési ügyek

Ezek az ügyek általában megkövetelik:

• a jegyszerkezet elemzését

• az üzemeltető légitársaság azonosítását

• az alkalmazandó joghatóság meghatározását

• a légitársaság védekezésének vizsgálatát

• a pénzügyi károk értékelését nemzetközi jog alapján

Az automatikus kártérítési kalkulátorok gyakran pontatlan eredményt adnak.

A kulcsfontosságú valóság, amelyet a legtöbb utas figyelmen kívül hagy

Az EU-n kívüli járatok nem zárják ki automatikusan a kártérítés lehetőségét — egyszerűen jogilag összetettebbek.

A jogosultság az utazási szerződés struktúrájától, az üzemeltető felelősségétől, a joghatóságtól és a nemzetközi légi jogi keretektől függ. Sok utas feladja jogos igényét, mert a légitársaság elutasítása véglegesnek tűnik, vagy mert a szabályokat pusztán földrajzi kérdésként mutatják be.

A nemzetközi légi jog folyamatosan fejlődik a bírósági gyakorlat és a szabályozási értelmezések révén. Ahogy a globális útvonalhálózatok egyre összetettebbé válnak, a kártérítési jogosultság megállapítása egyre inkább speciális jogi elemzést igényel.

Sok esetben a legbonyolultabb nemzetközi járatzavarok azok, ahol a legerősebb jogi alap áll fenn a kártérítéshez — ugyanakkor ezek felismerése szakértői vizsgálat nélkül rendkívül nehéz.